Én ezt a könyvet rögtön azután, hogy kiolvastam a Poszeidón-t már el is kezdtem. Nagyon fölcsigázott az, ahogyan vége lett. Imádtam az izgalmat, csattanókat. Ja és persze Galén és Emma kapcsolatát. Azt ki nem szereti. :DEnnek a bejegyzésnek már vagy ezredjére futok neki. Sajnos mindig volt valami ami közbe jött. Ez a könyv a Szirénia öröksége sorozatnak az utolsó előtti része. Én bevallom őszintén, hogy megsirattam a sorozatot. A Végzet ereklyéi után nem igazán találtam kedvemnek való könyvet, de mikor ezt megtaláltam...hát beleszerettem.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a bejegyzés is. :) SPOILER MENTES!
Itt a könyv ott kezdődik, ahol a Poszeidón abba maradt. Szó szerint.
Mivel nem akarok spoilerezni, így nem mondhatok el túl sokat, de annyi a lényeg, hogy Emmában minden érzelem összekavarodott. Nem rég jött rá, hogy mi is ő, hogy a családjában mi is folyik.
Ebben a könyvben Emma és Galén szerelme központi lesz, ugyanis a Galén bátyja, Grom, nem igazán tudja, hogy öccse boldogsága, vagy a Triton és a Poszeidóni ház egyesítése a fontosabb.
Itt is van a fülszöveg:
Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges-régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál. Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?
Imádtam Galén és Emma szerelmét az utolsó gondolatokig is. Nalia, vagyis Emma anyukája, nekem először olyan furcsa volt. Egyszer csak egy édesanya és aztán, már nekem egy kicsit úgy viselkedik, mint egy tizenéves. Gromot inkább sajnáltam, de azt tetszett, hogy mindent megtenne azért, hogy a szerettei biztonságban legyenek. Rainát, Galén húgát egyszerűen imádtam, habár az elején úgy éreztem, hogy legszívesebben megfojtanám, de aztán rájöttem, hogy egy ilyen szereplő mindig kell az ember életébe, vagy jelen esetben egy könyvbe. Tórafon már csak röhögni tudtam. Ahogy Raina után megy egyfolytában, és különböző dolgokat mond...esküszöm nevettem már az oldalak végén. :D Adta azt igazán jó havert, aki mindig ott van a legjobb haverja mellett. Mindenkit szerettem ebben a könyvben is. Szomorúan, de egyszerre boldogan kezdtem bele az utolsó könyvbe is.
Remélem, hogy tetszett nektek ez a bejegyzés is. :) Már hiányzott egy ilyen fajta írás.
Itt van a Libri oldalán is: https://www.libri.hu/konyv/anna_banks.triton-puha-kotes.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése