Mit tegyünk, ha nincs időnk olvasni? - Egyetem, munka, negyedévi hajrá

Sziasztok!

Forrás: Pinterest

Friss egyetemistaként, én is megtapasztalhattam, milyen mikor elkap a mókuskerék és végül márcsak azt veszem észre, hogy nincs időm néha még levegőt se venni. Tíz email és két online óra között talán van időm, hogy meg igyak egy plusz csésze kávét, vagy kiszaladjak egy hideg ebédre, ami gyorsan meg van és újra ott ülhetek a gép előtt. Persze, tudom, hogy ez nem így lenne, ha nem ebben a helyzetben lennénk. 

Nem is vettem észre, mennyire elszaladtak már a hónapok, és szinte alig olvastam két könyvet az egy év során. Régebben ez volt a heti minimum, hogy két könyvvel már végeztem is két nap alatt. Nagyon furcsa volt. Szerintem nem csak én vagyok így vele. Sokunk rákényszerült arra, hogy home-office-ba dolgozzon, tanuljon, ami nem a legjobb, de sajnos, mások és saját egészségünk érdekében jobb, ha otthon maradunk. Megváltozott az életünk, de nem feltétlenül kell, hogy minden meg is változzon. Ilyen az olvasás is. 

Ha már nem is 800 oldalas könyveket, de kisebb novellákat, antológiákat olvashatunk, amik már egy kicsit többet adnak nekünk, valamint tökéletes arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mókuskerékből. 

Én is a napokban döntöttem el, hogy egy új ,,projektbe" fogok. Pár hete megrendeltem a Tíz apró lélegzet előzmény sztoriját, ami alig van meg 200 oldal (ez nálam eléggé vékony könyv). Eldöntöttem, hogy most más szemmel fogom majd olvasni az első részt. Vagyis inkább kísérlet gyanánt is. Szerintem vannak páran, akik már olvasták a sorozatot, de amennyiben nem, melegszívvel ajánlom nektek, hiszen csodálatos történet, és sokat tanulhat belőle az ember. Olyan történetet dolgoz fel az írónő, ami bárkivel megtörténhet. És ezt sose felejtsük el. Nem is mondok, többet, hiszen erről is írok majd részletesen. 

Mit tehetünk, ha olvasnánk, de nincs időnk olvasni? 

Van, mikor hiába próbálkozol, nem tudsz kiszakadni a munkából, mert fejben mindig agyalok, hogy még mennyi mindent kell csinálni, mennyi feladat van még. Sose voltam híve az antológiáknak, de most decemberben csak belevágtam egybe. Ezekbe a könyvekben kisebb, alig 30 oldalas történetek kapnak helyet. Ha ilyeneket olvasol, akkor nem kell idegesnek lenned, hogy nem tudod befogadni a sztorit, vagy hogy elveszíted a fonalat és nem érted mi történik a következő oldalakban. Mint általában, ha egy hosszabb, terjedelmesebb könyvet forgatunk a kezünkben, akkor ott sokkal nyakatekertebb is lehet a történet, mert van idő és hely a kibontakozásnak. Egy antológia esetében nincs ez meg, mert nem lenne már antológia, ha több 100 oldallal írná a történetet. 

Annyira jó volt, hogy csak lefekvés előtt is, de elővettem és elolvastam egy történetet, amíg el nem álmosodtam. Ezek a sztorik még ha rövidek is, adnak valami pluszt. Nekem ilyen könyv volt a Szerelem a corona idején, ahol több magyar író vett részt az elkészítésében. 17 romantikus történet különböző kapcsolatok tükrében, hogy ők hogyan találtak egymásra vagy hogyan vészelik át ezt a szörnyű időszakot. 

Rájöttem, hogy igenis megérdemeljük azt a pár perc, fél óra "énidőt". Sokan mondták, hogy előbb vagy utóbb a káromra megy majd, ha erre nem figyelek oda. Nem hittem nekik, és a végére küzdenem kellett évvégén, hogy tartani tudjam a tempót. 

Annyira örülök, hogy most itt ez a tavaszi idő, mert így tényleg van lehetőség magamra is figyelni. Még ha csak korán reggel is van idő, de akkor mindig egy reggeli kávéval kinézek az ablakon és veszek egy mély lélegzetet. Örüljünk, ennek a jó időnek, engedjük meg magunknak, hogy pár percre csodálkozunk és örüljünk  a tavasz változásainak és vidámságának. 

Minden kedves erre járó olvasónak, Kellemes Húsévti Ünnepeket kívánok, és legyen csodaszép napotok!