Vélemény és ajánlás: Mariana Zapata: Kedves Aaron!

 Sziasztok!

Már nagyon régen nem írtam, de most hoztam nektek egy könyvet, amit szerintem néhányan már láttatok, ez pedig nem más, mint Mariana Zapata Kedves Aaron! című romantikus könyve. 

Itt a fülszöveg, majd a vélemény:

"Csak egy dologgal nem számolt…

Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.

Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba.

Üdítően őszinte romantikus történet, egyedi stílusban.

Vidd el magaddal!"

Hogy miért hoztam pont ezt a könyvet? 

Nagyon más volt, mint amikhez hozzá vagyok szokva, más mint amilyenek megfordulnak a polcomon. Kiakartam lépni egy kicsit az olvasási konforzónámból, és ez a könyv érdekelt is már azóta, hogy megláttam a Könyvmolyképző oldalán. Mostanság, az egyetem mellett nincs annyi időm olvasni, de erre szakítottam egy kis időt, mikor letudtam az utolsó beadandókat is. Kellett egy kis jutalom és nagyon örülök, ugyanis erre a könyvre megérte annyit várni és halogatni. 

Ami legjobban meglepett azaz volt, hogy nem tudtam letenni. Már mikor a beleolvasót elolvastam, tudtam ez egyáltalán nem az, amire számítottam. Legelőször egy hagyományosan írt történetre gondoltam, ahol az ember egyik bekezdésről a másikra halad, de itt nem ezzel találkoztam. Ez egybe meg is ijesztett, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy én ebbe a könyvbe bele tudok feledkezni. Hogy éjjel-nappal tudok egy olyan történetet olvasni, ami email üzenetekből áll. Kellemesen csalódtam. 

Maga a történet arról szól, hogy van egy lány (mint mindig), Ruby Santos, aki jelentkezik, hogy levelezzen, "második családja" legyen egy tengerentúlon szolgáló katonával a Segíts Egy Katonát Alapítvány keresztül, és természetesen ez a katona lesz Aaron. Azonban Ruby nem gondolta, hogy ez ennyire felkavarja majd az egész életét. 

Ez a program segíti a tengerentúlon állomásozó katonákat, hogy ne feledjék el, nincsenek egyedül és van, aki törtődik velük. Ami odaát történik, azt egy kis időre eltudják felejteni a "második családjuk" által. Szerintem, ez egy nagyon jó program, hiszen támogatja a katonákat, akik annyit tesznek odaát. Valamint, nagyon meglepett, hogy ilyen tényleg létezik. Ugyanis, utána olvasva megtudtam, de az írónői említette, hogy amerikában a Letter Writing Team, LWT az, ahol ez valóságban is létezik. Az amerikai polgárok idegenként írhatnak levelet a katonáiknak, akik a hazájuktól távol szolgálnak, ezzel is támogatva őket. A könyvben Ruby a levelezés mellett, tényleg törődik Aaronnal, de először csak barátságképpen. Annyit elárulok, hogy nem Aaron az első "katonája". A programnál már Aaron a harmadik katona, akivel tartja a kapcsolatot. Félreértés ne essék, ez nem egy társkereső. Ebben a programban (többségében) mindkét fél hátsó szándék nélkül ír a másiknak. Itt a katonák akár csomagokat is kaphatnak, amik segítenek nekik, hogy odaát kényelmesebb és jobb legyen az ott töltött idejük, ez lehet néhány könyv vagy néhány pár zokni.  

Mariana Zapata olyan könyvet írt, ahol az üzeneteket olvasva az ember teljesen ott volt érzelmileg, mégha az írőnő üzeneteken kívül nem is osztott meg velünk fontosabb részleteket a szereplők külsejéről, vagy hogy pontosan milyen érzelmek játszódnak le bennük, mégis annyira beletudtam képzelni magam Ruby vagy éppen Aaron lelki állapotába. Olyan jól írta meg ezt a könyvet, hogy egyáltalán nem zavart a szöveg formája, sőt, egyre izgatottabb lettem a történet haladása alatt, mert kíváncsi voltam, hogy mégis ez meddig fog haladni a szereplők között. Ez az emailezés meddig marad meg köztük, hiszen tudtam legbelül, hogy egyszer ennek az üzengetésnek vége kell hogy legyen, mert a szereplőknek találkozniuk kell. Legalábbis bíztam benne. 

És igazam is lett. A szereplők találkoztak és én is ugyanolyan izgatott lettem, mint ők, amikor már az írónő bepillantást nyert Ruby szemszögébe. Azt persze már nem árulom el, hogy milyen volt a találkozásuk, de szerintem nem is mondtam nektek újat ezzel. 

Imádtam a szereplőket. Minden percben tudtam azonosulni velük, főleg Rubyval. Szerintem, ha a helyében lettem volna, én is ugyanígy reagáltam volna a találkozás előtti pillanatokban, mint ahogy ő is. Valamint, hogy mi az ami mellett reálisnak és irreálisnak gondoltam volna az egész kapcsolatot, már maga a találkozást is. Na, de többet nem mondok. 

Bátran ajánlom, mindenkinek, aki szeretne valami másba is belekóstolni. Ígérem, nem fog csalódni. Tökéletes, ha úgy érzed egy kicsit könnyebb, de nagyon is magával ragadó történetre vágysz. Ha romantikus alkat vagy, de még mindenben megkérdőjelezed magadat és a tetteidet, ha nagyon realista vagy, akkor nagyon tudom ajánlani. Hogy miért? Mert ez a könyv felnyitja a szemedet, hogy igenis, néha lehetnek a dolgok irreálisak és kockáztathatunk. Merjünk kilépni a konfortzónánkból! Remélem, nektek is ilyen jó élményt és gazdag pillanatokat ad, majd a könyv, mint amilyeneket nekem is. 

További szép napot nektek! Olvassatok sokat, mert olvasni jó! :)