Majdnem egy év után

El sem tudjátok képzelni, mennyire sajnálom ezt a kiesett időt. Amilyen lelkes voltam az elején, na a nyáron éppen annyira voltam lusta és kedvetlen blogger. Egyszerűen nem tudtam már írni. Nem tudtam, miről írjak, hogy mivel legyen élvezetesebb.

Egyfolytában csak könyvekről írni, bevallom őszintén unalmas, nemcsak nekem, de nektek is olvasni.

Hogy miért éppen most fogok újra hozzá? 

Azért, mert...igazából az hozott még lázba, mikor tegnap az iskolában könyveket pakoltunk át egyik épületből a másikba. Az iskolánkban építettek egy új könyvtárat, (amit kell valljak, ezerszer jobban néz ki) és az összes diákot befogják a könyvek áthordásába, köztük engem is. Nagyon szeretek elmerengeni a régi, poros könyvek között, nézni, mikoriak,mennyire porladnak már, mennyire kerültek anno...mind szeretem, de most inkább nyűg volt. Így is le vagyunk terhelve, még pakolnunk is kell. Félre értés ne essék, nem az volt a baj, hogy cipelnem kellett több körrel is tíz kilós dobozokat, hanem az iskolánkkal volt bajom, nem a segítség nyújtással.
Na lényeg a lényeg, miközben a létrán álltam és az egyik barátnőm adogatta fel sorban a poros, régi könyveket, amiket valószínűleg a megvételük után senki nem vett a kezükbe eddig, azon gondolkoztam, milyen is kiadni magamból a könyvek imádatát, hogy valakivel megoszthassam, mennyire is fontosak a könyvek. Sajnáltam, hogy a mi "látszat" iskolánkban ezek kívülről tűnnek hasznosnak, ugyanis nem fogja használni őket senki sem. Nagyon szép filmbeli könyvtárat építettetek, olyan plafonig érő, széles sötét barna szekrényekkel és polcokkal, hosszú asztalokkal és zöld asztali lámpával. Minden olyan volt, mint egy filmben, vagy inkább én még úgy éreztem magam, mint Belle a Szépség és Szörnyetegből.

Hiányzott az írás. Igen, a wattpadon továbbra is írtam, de ott is a publikált könyveimhez sem írtam semmit, nem posztoltam. Egyszerűen nem volt ihlet semmihez. Nem jött semmi sem. Mostanában talán kezdek újra "feléledni". Remélem sikerrel járok.

Sajnos annyi könyvet olvastam a nyár óta, hogy már nem igazán tudnám vissza keresni az emlékeim között, melyikhez milyen érzelmeket fűztem. Vannak néhányan amik megmaradtak, de nagyon keveset tudnék róluk írni. Listát azt vezettem róluk, így a címek meg vannak, szóval, ha majd egyet gondolok és újra olvasom egyiküket, akkor mindenképpen igyekszem, majd írni. :)

Remélem, még maradtatok páran, akik néha fel néznek ide. :)
Köszönöm, hogy  itt voltatok. További szép (és sajnos, fagyos) hétvégét! Ilyenkor érdemes jól bekuckózni egy forró csokival és pihe-puha takaróval. ;)